Számos nagyvárost ismerünk, amely képéhez szinte elválaszthatatlanul hozzátartoznak a jellegzetes taxik: elég Mexikóváros Volkswagen Bogaraira, New York néhai Checkerjeire vagy Havanna ötvenéves detroiti cirkálóira gondolni. Még szorosabb a kapocs a brit fővárosban, hisz a speciálisan e célra készített, régies vonalvezetésű járműveket mindenhol csak London Taxiként ismerik.
A London Taxi kifejezés már az ötvenes évek óta gyakorlatilag egyet jelentett az Austinnal. Az 1958-ban debütáló termetes FX4 típus a mai napig szerves része a brit főváros arculatának. Az új modell már Borg-Warner gyártmányú automatikus váltóval érkezett - az egyik taxivállalatnál korábban több FX3-ast elláttak ezzel a szerkezettel, és nagyon kedvező tapasztalatokat szereztek. Opcióként 1961-ben megjelent a kézi kapcsolású váltó, ezt követte egy évvel később a benzines erőforrás. Mivel utóbbira nem volt számottevő kereslet, 1974-ben búcsút vett tőle a gyár. A dízelmotorral 1987-ig folyamatosan kísérleteztek: a 2,2 literes BMC hajtóművet 1972-ben 2,5 literesre növelték, 1982-ben egy szintén 2200 köbcentis Land Rover egységet építettek be, majd három évvel később ezt is két és felesre cserélték. 1987-ben végül megtalálták a számításukat a konstruktőrök, egy 2,7 literes Nissan dízelmotornál megállapodtak, és ez végre nem változott a gyártás további tíz évében.
Ha az autó felkeltette az érdeklődését, kérem keressen az alábbi elérhetőségek valamelyikén.
hello@shst.hu
+36 20 310 9791
